Manóház vol. 2.

Ha egy tárgyból valami újat tudsz készíteni a saját két kezeddel, nagyon jó érzéssel tölt el, mert nem a kukában landolt, és az új tárgy új örömöket szerez. Szerintem ezért van a bútor fejújításoknak is akkora sikere. Én is újítottam fel  korábban egy régi körasztalt, de most valami teljesen másba vágtam a fejszémet. CreativeMom munkáit látván a YouTube-on nekem is megjött a kedvem, hogy készítsek egy manóházat. A receptet is tőle lestem el, csak leegyszerűsítettem, és otthon bármikor fellelhető alapanyagokból kevertem össze. Nagyon szeretem ezt a levegőn száradó gyurmát, mivel vegyszermentes, ezáltal biztonságos és könnyű használni. Ennek a receptjét itt találod.

Korábban már készítettem egy manóházat, de rávettem magam egy nagyobb projekt készítésére. Ezúttal 3 pet palackot használtam fel, és igencsak nagy lett a végeredmény, lássuk :)

A gyurmán kívül még szükséged lesz az alábbi pár dologra is:

Kezdetnek a palackok alját levágtam a sniccerrel, majd összeragasztottam őket az oldaluknál.

A formát alufóliával alakítottam ki, amit ragasztópisztollyal rögzítettem. Az ihletet ez a videó adta.

A forma kialakítása után jöhet a szobrászkodás. Ha szükséges, vízzel lehet hígítani a gyurmát, és így könnyebben ki lehet dolgozni a részleteket. Én általában a kezemmel egyengetem el a gyurmát, de lehet használni formázó eszközöket a szebb végeredményért.

Sajnos a kész verziót elfelejtettem lefotózni, de ilyen fehérre szárad a gyurma kb egy hét után.

Miután megszáradt a gyurma, jöhetett a festés. Ehhez akrilfestékeket használtam, a díszítéshez pedig moha hatású pasztát.

Legvégén beletettem egy fényfüzért (amit legolcsóbban Kínából tudtok beszerezni), így éjszakai fényként is tud funkcionálni.

Bár nagyon élveztem a szobrászkodást, azt hiszem egy darabig megelégszem ezzel a házikóval :)

Papírzsebkendő tartó teásdobozból

Így tél idején különösen sok teát fogyaszt az ember, úgyhogy biztos nálad is lesz otthon egy üres teásdoboz! Ha érdekel, hogy készült belőle papírzsebkendő tartó, olvass tovább!

Egyszerű, de nagyszerű ötlettel készültem nektek, amit otthon egy délután össze tudtok dobni, és mint megszokhattátok tőlem, minimális alapanyagból.

Mi kell hozzá?

• papír teásdoboz
• fehér akril alapozó
• fehér akrilfesték
• 1 db szalvéta
• decoupage ragasztó
• széles lapos ecset
• 0.5 cm széles sötétkék szatén szalag
• stiftes ragasztó

Először is felhajtottam a doboz fedelét, és egy kicsit ollóval "megformáztam". Levágtam a kis füleket, illetve a tetején is alakítottam egy picit. A doboz hátulját megerősítettem egy vastagabb kartonlappal.

Jöhet egy réteg akril alapozó festék, hogy megfelelő alapot kapjunk a további festéshez. Fontos, hogy az alapozó nem azt a célt szolgálja, hogy fedést biztosítson, csak előkészíti a felületet. A megfelelő színt a következő réteg, a már rendes fehér akrilfesték adja meg. Ezt viszont 2-3 rétegben is fel kellett kennem a dobozra, hogy az eredetileg mintás felületet homogénné tegyem. Arra is figyelj, hogy minden réteg között várd meg, hogy megszáradjon!

Ezután szedd le a szalvéta legfelső mintás rétegét, és illeszd rá a dobozkára, nézd meg, hogy nézne ki jól rajta. Ha megvan, jöhet a decoupage ragasztó és a széles lapos ecset, amivel könnyen tudsz dolgozni. Én az egész felületet szalvétával vontam be.

Amíg ez száradt, addig készítettem a keskeny szatén szalagból egy masnit, amit a doboz belsejébe ragasztottam. Ugyanebből a szalagból tettem még a doboz felső részére is. Tapasztalatom szerint a szatén szalagot stiftes ragasztóval érdemes rögzíteni, mert ez nem üt át, nem hagy csúnya foltot a szalagon.

Először úgy gondoltam, hogy hurkapálcikával megpróbálom "kifeszíteni" a dobozt, de végül is nem volt rá szükség, úgyhogy végül kiszedtem.

A széleket ezüst akrilfestékkel emeltem ki, szivacsecsettel, ütögető mozdulatokkal, majd felragasztottam a szatén szalagot a doboz felső szélére és aljára, és a masni is a helyére került.

És akkor nincs más dolgod, mint feltölteni papír zsebkendővel. Szép és esztétikus dísze lesz az asztalnak. :)

Ha tetszett a bejegyzés, támogass egy lájkkal vagy megosztással, illetve kövesd Facebook oldalamat, ahol még több plusz ötlettel lehetsz gazdagabb!
Rendszeres olvasója pedig úgy tudsz lenni a blognak, ha jobbb oldalt feliratkozol a gomb segítségével! :)

Maradék gyertyák újraöntése

Ahogy a Rendhagyó Adventi koszorús posztomban ígértem, érkezzen egy újrahasznosítós rész a maradék csonka gyertyákról. Mert az ilyenek csak keletkeznek, aztán egyik polcról a másikra kerülnek, de már valójában nem gyújtjuk meg őket. Szóval arra gondoltam beolvasztom és újra öntöm őket, mi baj lehet? :)

Ami kellhet:

• egy régi kislábas
• maradék gyertyák
• kanóc
• mini virágcserepek
• vékony szaténszalag
• ragasztó

Fontos mielőtt neki látsz! Ha méterben vásárolsz kanócot, akkor mindenképp javaslom hozzá a fém talpacskát, amihez hozzá tudod ragasztani. Ezen kívül a kanócot bele kell mártani a forró viaszba, mert különben sitty-sutty leég. De ha nem akarsz ezzel vesződni, tudsz venni készen is kanócot többféle hosszúságban.

Érdemes ezután előkészíteni a kis apróságokat, amibe szeretnéd önteni az új gyertyákat. Mivel otthon nem találtam erre alkalmasat, hobbi boltban vettem pici virágcserepeket.
Az elkészített kanócokat ragasztópisztoly segítségével beragasztottam a cserepek aljába, hogy a kis lyukat kitöltsem, esélyt sem hagyva a viasz kifolyásának.

Kerestem egy régi kislábast, aminek nem árt a használat, hogyha bármi történne a folyamat során, akkor ne legyen baj. Bár szerencsére amitől féltem, nem következett be: nem égett oda a viasz.

Elkezdtem kés segítségével összetördelni a gyertyákat, hogy könnyebben felolvadjon, aztán alágyújtottam az egésznek. A legkisebb gázrózsa takaréklángján elég volt melegítenem, és el is kezdett olvadni. Én evőkanállal próbálkoztam beleönteni a viaszt a cserepekbe, de utólag már látom, hogy jobb lett volna egy kisebb kanál, amiről nehezebben tud a viasz lecsöpögni öntés közben. Mert így előfordult, hogy mellé folyott, és vakarhattam mindenhonnan. Ezért is fontos, hogy csak utólag díszítsétek a cserepeket! Ne úgy, mint én. :) Persze utólag korrigáltam a dolgot.

Öntés közben figyeljetek, hogy a kanóc egyenesen maradjon, mivel az öntésnél ismét meglágyul. Én keresztbe tettem egy fogpiszkálót a cserepen, és picit megtámasztottam, hogy ne dőljön el. Igyekeztem középen tartani a kanócot. Ha nagyobb gyertyát öntesz, érdemes elgondolkodni, hogy több kanócot helyezz el a viaszban, mert különben hamar lehet újrakezdeni az olvasztást-öntögetést.

Ha némileg meghűlt a viasz, akkor látjátok, hogy kis gödör keletkezik a kanóc körül, emiatt később öntöttem még a tetejére. Gyanítom, hogy ezt max úgy lehetne kivédeni, ha mindig csak egy kis réteget öntene az ember, de szerintem csak nagyobb gyertyáknál érdemes ezt megtenni.

Gondoltam rá, hogy teszek bele szegfűszeget vagy fahéjat, de nem voltam elég bátor. Egy korábbi olvasztáskor kipróbáltam, hogy illóolajat cseppentettem a meg nem szilárdult viaszba, és viszonylag megmaradt az illata, de azért ne gondoljatok olyan erősre, mint amiket a boltokban lehet venni. De lehet, ha meg van gyújtva, akkor kihozza a levendula aromáját, viszont ezt nem tudom még kipróbálni, mert ajándékba készült karácsonyra. :)
Ha valakinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata, hogyan lehetne szebben-jobban csinálni, írja meg nekünk hozzászólásban! :)

Na most jöhet a díszítés! Fogtam egy vékony szatén szalagot, és a cserepek tetejére ragasztottam. Persze lehet festeni is őket, vagy szalvétával tuningolni, én most az apró méretük miatt választottam az egyszerűbb díszítést.

Remélem hasznosnak találtad a bejegyzést! Ha tetszett, oszd meg az alábbi ikonok segítségével!

Falióra bakelitlemezből

Mivel otthon hegyekben porosodnak a régi bakelitlemezek (lejátszó illetve érdeklődés hiányában), ezért már egy jó ideje mozgatta a fantáziámat, mire lehetne őket felhasználni. Kidobni sajnáltam, eladni meg nem igazán tudtam. Így született meg ez a faliórás ötlet.

Amire szükségem volt:

• 1 db bakelit lemez
• 1 db szalvéta
• 1 db kinyomtatott számlap
• alapozó festék
• fehér és fekete akrilfesték
• puha (legalább 4B-s ceruza)
• vékony ecset / szivacsecset
• decoupage ragasztó
• 1 db óraszerkezet

Első körben lealapoztam a lemezt, majd fehér akrilfestékkel több rétegben átmentem rajta, hogy tökéletesen fedjen, majd a kiválasztott szalvéta felső rétegét egy az egyben decoupage ragasztóval óvatosan a bakelit közepére ragasztottam. Természetesen minden kör után hagyjátok megszáradni a festéket, utána ugorjatok neki a következőnek.

A szalvéta széleinek elfedésére fekete és fehér akrilfestéket használtam, amit szivacsecsettel, ütögető mozdulatokkal vittem fel a szalvéta köré. Próbáljunk meg átmenetet képezni a két szín között. Legegyszerűbben úgy dolgozhatunk, ha egy kis tálkába nyomunk ki a festékekből, és hol egyikbe, hol másikba mártjuk az ecsetet.

Bejelöltem a kinyomtatott számlap segítségével a skálát. Google keresőből kerestem ezt a fajta beosztást, 2 db A/4-es lapra nyomtattam, majd celluxszal összeragasztottam. Segítségképpen hajtsuk félbe két átmérő mentén, hogy megkapjuk a középpontot. Ezt jelöljük meg.

Besatíroztam a számlap hátulját puha (min. 4B-s) ceruzával, majd a lemezre helyeztem, úgy rajzoltam át a római számokat.

 

Így megmaradtak a körvonalak, melyek alapján egy vékony ecsettel könnyedén ki tudtam festeni. Bejelöltem a beosztásokat is még a sablon segítségével.

A számok azért kerültek beljebb, mert a mutatók rövidebbek lettek, mint gondoltam. Utólag talán a beosztást a lemez szélére tenném, így egy picit jobb lenne az összhatás.

 Jöhet a festés! De aki nem szeretne ezzel szöszölni, annak javaslom a transzfer technikát, lényegesen gyorsabb megoldás.

Tegyük bele az óraszerkezetet, ragasszuk rá a lemez hátoldalára és mehet is a falra. Óraszerkezetet hobbi boltokban tudtok vásárolni, de érdemes figyelni arra, hogy milyen hangos... tapasztalat :) Vannak már kifejezetten halk gyártmányok, érdemes erre figyelni, ha a csendes estéket szeretitek.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg az alábbi ikonok segítségével!