Legolcsóbb levegőn száradó papírgyurma * Nem törik! * Manóház

Terjedt pár hónappal ezelőtt Facebookon egy videó, amiben egy hölgy készített nemes egyszerűséggel műanyag palackból és papírgyurmából különböző csodákat: manóházat, tündérházat kinek melyik elnevezés szimpatikusabb. Ámulattal figyeltem, hogyan készülnek a szebbnél szebb művek, és persze mondanom sem kell, hogy nekem is megindult a vezérhangyám, hogy ilyet márpedig csinálnom kell.

Első lépésben ki kellett derítenem, mi az a csoda anyag, amivel bűvészkedik. De szerencsémre túl messzire nem kellett mennem, mert a saját videói között megtaláltam a receptet, amit aztán kicsit a magam ízére formáltam, hogy otthoni alapanyagokból is könnyen, és ami még fontosabb olcsón elkészíthető legyen. Szóval ha egyszer megcsinálod, még többet akarsz majd!

Miből készül?

• 1 guriga WC papír ~40 g
• 100 g kukoricakeményítő
• 150 g tapétaragasztó
• 250 g modellgipsz
• 100 g liszt
• 40 g étolaj
• meleg víz

Hogyan készül?

1. A WC papírt áztasd annyi meleg vízbe, amennyit a papír fel tud inni.
2. Tépkedd össze apró darabokra egy tálba (vagy ha tökéletesen sima gyurmát szeretnél, turmixold össze)
3. Öntsd hozzá a tapétaragasztót, a modellgipszet, a lisztet, az étolajat, majd a kukoricakeményítőt.
4. Gyúrd folyamatosan, amíg össze nem áll. Ha úgy érzed, hogy nagyon száraz, tegyél hozzá egy kis vizet.

Hogyan használjam?
Használhatod klasszikus gyurmaként, de vízzel hígítva akár az agyag, úgy formázható, akár kenhető is.

Meddig áll el?
Az én tapasztalatom szerint egy hétig áll el légmentesen bezacskózva. Amikor használsz belőle ne ijedj meg, egy kicsit darabos és száraz lesz, de pici vízzel újra formába hozható.

Mire elegendő a recept szerinti mennyiség?

Ennek a mennyiségnek a fele nekem elég volt a fenti képen látható manóházam elkészítéséhez (1 literes palack volt az alapja), szóval az eredeti mennyiséget csak akkor gyúrd össze, ha nagyüzemben szeretnél alkotni :)
És tulajdonképpen ha minden anyagból vettél egy doboznyit /zacskónyit, akkor rengeteg ilyen gyurmát tudsz készíteni fillérekből.

Szerintem...
Összességében én imádom, szerintem egy szuper jó anyag: erős, könnyen kezelhető, száradás után nem törik. És tényleg minimális költséggel annyi  mindent készíthetünk belőle, hogy bárcsak időnk is lenne annyi :)

Decoupage ragasztó házilag olcsón

Hagyd a drága decoupage ragasztókat! Készíts házilag olcsón, jó minőségűt!

Ha sokat használod a szalvéta technikát, értékelni fogod ezt a bejegyzést. Ha esetleg hallottál már róla, de nem merted kipróbálni, akkor itt az ideje, mert ezzel sok ezer forintot spórolhatsz.

Na de miért is?

Mert elég lesz egy 1 kg-os tapétaragasztót venned a sok 100 ml-es decoupage ragasztó helyett!

Összehasonlításképpen:
1 kg tapétaragasztó, amiből több litert készíthetsz: ~ 1.000,-
100 ml bolti ragasztólakk: ~ 1.000,-

Azt hiszem, mondanom sem kell, melyiket éri meg jobban beszerezni.

Mutatom a receptet, ami nekem bejött:

• 2 evőkanál tapétaragasztó
• 2 dl langyos víz
• 2 dl-es bébiételes üveg

Mivel a tapétaragasztó hajlamos kicsit összeállni, ezért felhasználás előtt morzsold szét az ujjaiddal amennyire tudod. Tegyél belőle az üveg aljába a 2 evőkanállal, majd öntsd fel langyos vízzel. Kicsit sokat kell kavargatni, mire teljesen felolvad a granulátum, de megéri, mert utána egy jó időre el leszel látva munícióval. :) Ha ilyen arányban kevered ki, mint ahogy írtam, akkor megfelelő sűrűségű, zselés állagú anyagot kell kapnod. Lezárva hónapokig eláll.

És készítettünk 200 ml ragasztót fillérekből! Nézzük számokban mit jelent ez.

Számoljunk nagyvonalúan 2 dkg- nak egy evőkanál tapétaragasztót. Ebben az esetben a 2 evőkanál összesen 4 dkg. Ez azt jelenti, hogy 1 kg- ból 25-ször tudunk 200 ml-es adagot csinálni, azaz összesen 5 litert!

A sok számolás után viszont jöjjön a teszt! Az első két képen látható szalvétadarab a házi megoldással míg az alatta lévő bolti verzióval került felragasztásra. A bolti nyilván fényes, mert ragasztó és lakk is egyben, de én a végeredményben különbséget, minőségi romlást nem tapasztaltam. A tapétaragasztóval egy picit jobban kell vigyázni, mert felvitel közben szeret hozzátapadni az ecsethez, de kis gyakorlással meg lehet oldani a problémát.

Tapétaragasztóval készült

Tapétaragasztóval készült

És lássuk a bolti verziót:

Decoupage ragasztólakk

Decoupage ragasztólakk

És készítettem direkt így is egy képet, amin látszódik a ragasztólakk fényessége, tulajdonképpen ennyivel tud többet a bolti verzió.

Decoupage ragasztólakk

Az elkészült alkotást érdemes lakkozni, de én alapesetben szoktam is használni matt lakkot pl. doboz egész felületére, hogy mindenhol egyenletesen matt legyen. Én nem nagyon szeretem a fényes felületeket, de ez már ízlés kérdése. :)

Ha tetszett a bejegyezés, hagyj egy lájkot itt alul vagy kövesd Facebook oldalamat, ahol még több plusz tartalmat és DIY ötletet találsz! Örülök, hogy itt jártál, szép napot!

Párizsi dohányzóasztal, életem első bútorfelújítása

A kézművesség, kreatív tárgyak, valami új készítése mindig ott volt az életemben, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Az utóbbi évekre inkább a nagyobb lendület volt a jellemző: az új dolgok kipróbálása. Így alakult, hogy belevágtam egy bútorfelújításba. Eddig csak szemezgettem vele, de most tényleg nekiálltam! Bár egy kicsit elhúzódott az elkészítése, most már itt van, hogy megmutassam nektek.
A kiválasztott darab tulajdonképpen nagyszülői hagyaték, egy tömör fából készült íves kör asztal. Mivel jó állapotban volt, és tetszett formája, ezért gondoltam ráférne egy kis tatarozás, hogy az én ízlésemnek is jobban megfeleljen, na meg persze hogy lehessen egy kicsit kreatívkodni. :)

Első lépésként jött a csiszolás, persze kézi erővel, mert mint említettem ez az első ilyen projektem.  Először egy durvább, majd egy finomabb csiszolópapírral dolgoztam, ügyelve a szálirányra. 
Az asztallap ilyen szempontból nem is okozott különösebb problémát, szépen könnyen ment az egész, elégedetten tettem le a lantot a következő napig.

Na de azután jött csak a neheze. A diófa lábak ugyanis nem akarták olyan könnyen megadni magukat. Abban az időben még volt anyag abban, amit felkentek, mert a csiszolópapírnak nem engedett a lakkréteg, konkrétan csak beleragadt. Végül is a kromofág (zselésebb verziója) és a spatulával kaparás hozott nagy nehezen eredményt. Utólag is köszönöm páromnak a hatékony közreműködést, jól jött a férfierő, mert talán még ma sem végeztem volna vele.

Miután sikerült lecsupaszítani mindenhol a felületet – beleértve a középső polcot borító bútorfóliát, - nekiláthattam az izgalmasabb és kreatívabb résznek. A lábakra egy sötétbarna színt, az asztallapra pedig egy lazúros felületet álmodtam meg, amit tovább díszítettem, hogy megadjam az egyediségét és báját a bútornak. 

De mielőtt nekiestem volna, természetesen kapott minden rész egy alapozó réteget. A lábakra a Trinát univerzális alapozóját használtam. Az univerzális alapozó fehér színű, eltömíti a kisebb hézagokat és gyorsan szárad, szerencsére nincs vele sok gond,  és ha tartós végeredményt szeretnénk, mindenképp érdemes az alapozásra szánni az időt és energiát.

Száradás után a lábakat sötétbarna Cell Kolor selyemfényű zománcfestékkel mázoltam le. Az igazat megvallva költséghatékonyság miatt esett erre a választásom, ugyanis ebből volt még itthon egy kevés, és úgy gondoltam megfelelő lesz az asztalkámra is, nem csak a kerítésre. Utólag viszont annyiban bántam meg a dolgot, hogy kicsit nehéz vele dolgozni: nagyon könnyen meg tud folyni, ha véletlenül több festéket visz fel az ember a kelleténél, illetve 3 réteg kellett a tökéletes fedéshez (bár  nem kizárt, hogy más típusú festéknél is indokolt lett volna ennyi réteg felvitele).
Szóval az a tanácsom, hogy kevés festék, több rétegben, ez a tuti. :) Ha meleg idő van, másnap már festhetjük is a következő réteget.

A harmadik réteg utáni állapot:

A kétfajta festék elkülönítésére maszkoló szalagot használtam, ez a legegyszerűbb megoldás, hogy ne folyjanak össze a színek.

A lazúr alá a Sadolin Base színtelen favédőszer alapozóját vittem fel egy-egy rétegben. A lazúr alapozót szintén könnyű felvinni, állagra vízszerű, de olajos anyag, ami védi a fát a betegségektől, és erősebbé teszi a szerkezetét. Itt is el lehet mondani, hogy érdemes elvégezni ezt a műveletet, ha tartós bútordarabot szeretnénk.

Alapos lakkbenzines hígítós ecsetmosás után következett az asztal teteje, amire Sadolin Extra selyemfényű vastaglazúrt használtam, rusztikus tölgy színben. Igen, tudom, a vastaglazúrt inkább a kültéri bútorokra használják a nagyobb környezeti hatások miatt, de vékonylazúr verzióban épp nem kaptam az üzletben ilyen színt, és gondoltam ártani nem árt. A lazúrt két rétegben vittem fel, ügyelve a szálirányra, hogy minél szebb felületet kapjak. 

Az asztallapot mindenképp szerettem volna valamilyen mintával ellátni. Végül is egy "Home is wherever I'm with you" feliratra esett a választás. Pinteresten találtam egy ingyenesen letölthető mintát, de nem teljesen tetszett, úgyhogy alakítottam rajta picit.

Az első ötletem az volt, hogy transzfertechnikával viszem fel fekete-fehérben a feliratot, ki is mértem szépen az asztal közepét, maszkoló szalaggal rögzítettem a fejjel lefelé fordított, nyomtatott papírt, de ez a lazúr olajos mivolta miatt meghiúsult. (Ha nem ismernétek a technikát, itt találtok egy jó kis összefoglaló videót a transzferálásról.)

Annyit sikerült elérnem, hogy halványan meglátszódott a minta a felületen, ezért úgy döntöttem, hogy megfestem. Egy vékony ecsettel láttam neki, és a Pentart bézs színű akrilfestékével. Egy-két óra alatt el is készült a mű, még mutatósabb is lett, mint az első elképzelés.

Végezetül az asztal lapja kapott egy selyemfényű lakkozást a festett minta miatt. Ha ez nem lett volna, szerintem a lakkozás elhagyható lett volna, de ártani semmiképp nem árt, így végül is áldoztam erre is egy kicsit. Így készült el az asztalkám. Sok munka volt vele, de megérte! :)

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejts el lájkolni! Megtalálsz Facebookon is, ahol naponta plusz tartalmakat kapsz! Ha tetszik a blog, iratkozz fel rendszeres olvasónak, hogy ne maradj le semmiről! (Ezt a jobb oldali sávban találod.)