Párizsi dohányzóasztal, életem első bútorfelújítása

A kézművesség, kreatív tárgyak, valami új készítése mindig ott volt az életemben, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Az utóbbi évekre inkább a nagyobb lendület volt a jellemző: az új dolgok kipróbálása. Így alakult, hogy belevágtam egy bútorfelújításba. Eddig csak szemezgettem vele, de most tényleg nekiálltam! Bár egy kicsit elhúzódott az elkészítése, most már itt van, hogy megmutassam nektek.
A kiválasztott darab tulajdonképpen nagyszülői hagyaték, egy tömör fából készült íves kör asztal. Mivel jó állapotban volt, és tetszett formája, ezért gondoltam ráférne egy kis tatarozás, hogy az én ízlésemnek is jobban megfeleljen, na meg persze hogy lehessen egy kicsit kreatívkodni. :)

Első lépésként jött a csiszolás, persze kézi erővel, mert mint említettem ez az első ilyen projektem.  Először egy durvább, majd egy finomabb csiszolópapírral dolgoztam, ügyelve a szálirányra. 
Az asztallap ilyen szempontból nem is okozott különösebb problémát, szépen könnyen ment az egész, elégedetten tettem le a lantot a következő napig.

Na de azután jött csak a neheze. A diófa lábak ugyanis nem akarták olyan könnyen megadni magukat. Abban az időben még volt anyag abban, amit felkentek, mert a csiszolópapírnak nem engedett a lakkréteg, konkrétan csak beleragadt. Végül is a kromofág (zselésebb verziója) és a spatulával kaparás hozott nagy nehezen eredményt. Utólag is köszönöm páromnak a hatékony közreműködést, jól jött a férfierő, mert talán még ma sem végeztem volna vele.

Miután sikerült lecsupaszítani mindenhol a felületet – beleértve a középső polcot borító bútorfóliát, - nekiláthattam az izgalmasabb és kreatívabb résznek. A lábakra egy sötétbarna színt, az asztallapra pedig egy lazúros felületet álmodtam meg, amit tovább díszítettem, hogy megadjam az egyediségét és báját a bútornak. 

De mielőtt nekiestem volna, természetesen kapott minden rész egy alapozó réteget. A lábakra a Trinát univerzális alapozóját használtam. Az univerzális alapozó fehér színű, eltömíti a kisebb hézagokat és gyorsan szárad, szerencsére nincs vele sok gond,  és ha tartós végeredményt szeretnénk, mindenképp érdemes az alapozásra szánni az időt és energiát.

Száradás után a lábakat sötétbarna Cell Kolor selyemfényű zománcfestékkel mázoltam le. Az igazat megvallva költséghatékonyság miatt esett erre a választásom, ugyanis ebből volt még itthon egy kevés, és úgy gondoltam megfelelő lesz az asztalkámra is, nem csak a kerítésre. Utólag viszont annyiban bántam meg a dolgot, hogy kicsit nehéz vele dolgozni: nagyon könnyen meg tud folyni, ha véletlenül több festéket visz fel az ember a kelleténél, illetve 3 réteg kellett a tökéletes fedéshez (bár  nem kizárt, hogy más típusú festéknél is indokolt lett volna ennyi réteg felvitele).
Szóval az a tanácsom, hogy kevés festék, több rétegben, ez a tuti. :) Ha meleg idő van, másnap már festhetjük is a következő réteget.

A harmadik réteg utáni állapot:

A kétfajta festék elkülönítésére maszkoló szalagot használtam, ez a legegyszerűbb megoldás, hogy ne folyjanak össze a színek.

A lazúr alá a Sadolin Base színtelen favédőszer alapozóját vittem fel egy-egy rétegben. A lazúr alapozót szintén könnyű felvinni, állagra vízszerű, de olajos anyag, ami védi a fát a betegségektől, és erősebbé teszi a szerkezetét. Itt is el lehet mondani, hogy érdemes elvégezni ezt a műveletet, ha tartós bútordarabot szeretnénk.

Alapos lakkbenzines hígítós ecsetmosás után következett az asztal teteje, amire Sadolin Extra selyemfényű vastaglazúrt használtam, rusztikus tölgy színben. Igen, tudom, a vastaglazúrt inkább a kültéri bútorokra használják a nagyobb környezeti hatások miatt, de vékonylazúr verzióban épp nem kaptam az üzletben ilyen színt, és gondoltam ártani nem árt. A lazúrt két rétegben vittem fel, ügyelve a szálirányra, hogy minél szebb felületet kapjak. 

Az asztallapot mindenképp szerettem volna valamilyen mintával ellátni. Végül is egy "Home is wherever I'm with you" feliratra esett a választás. Pinteresten találtam egy ingyenesen letölthető mintát, de nem teljesen tetszett, úgyhogy alakítottam rajta picit.

Az első ötletem az volt, hogy transzfertechnikával viszem fel fekete-fehérben a feliratot, ki is mértem szépen az asztal közepét, maszkoló szalaggal rögzítettem a fejjel lefelé fordított, nyomtatott papírt, de ez a lazúr olajos mivolta miatt meghiúsult. (Ha nem ismernétek a technikát, itt találtok egy jó kis összefoglaló videót a transzferálásról.)

Annyit sikerült elérnem, hogy halványan meglátszódott a minta a felületen, ezért úgy döntöttem, hogy megfestem. Egy vékony ecsettel láttam neki, és a Pentart bézs színű akrilfestékével. Egy-két óra alatt el is készült a mű, még mutatósabb is lett, mint az első elképzelés.

Végezetül az asztal lapja kapott egy selyemfényű lakkozást a festett minta miatt. Ha ez nem lett volna, szerintem a lakkozás elhagyható lett volna, de ártani semmiképp nem árt, így végül is áldoztam erre is egy kicsit. Így készült el az asztalkám. Sok munka volt vele, de megérte! :)

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejts el lájkolni! Megtalálsz Facebookon is, ahol naponta plusz tartalmakat kapsz! Ha tetszik a blog, iratkozz fel rendszeres olvasónak, hogy ne maradj le semmiről! (Ezt a jobb oldali sávban találod.)